Ki fizessen a randin?

Biztosan Te is érezted már kellemetlenül magadat, amikor egy randevún a pincér közeledett a számlával. Nincsenek ugyan kőbe vésett szabályok azt illetően, hogy kinek illik fizetni, de az általánosan elfogadott nézet szerint bizony általában a teremtés koronáira hárulnak az efféle költségek. Biztos, hogy jól van ez így?

Egy internetes fórumban olvastam a történetet, miszerint az első randin, miután a pincér megkérdezte, hogy külön fizetnek-e, a férfi gondolkodás nélkül rávágta, hogy "Természetesen!". A nő nem szólt semmit, tisztességesen lepakolta a vacsora ráeső részét az asztalra, de aztán nem is találkozott többet a férfivel...

Egy kapcsolat elején, vagy az első randinál talán természetes, és még a legemancipáltabb hölgyek is szép gesztusnak veszik, ha az éttermi számlát a férfi fizeti, de mit tegyünk olyankor, ha ez a gesztus sok-sok randevú után, már kezd inkább kényelmetlenné válni számunkra?

Kényes kérdés, az biztos. Vannak férfiak, akik neveltetésüknél, anyagi helyzetüknél, habitusuknál fogva el sem tudják képzelni, és nem is engedik, hogy a kedvesük bármit is kifizessen. Ők úgy érezhetik, hogy a férfiasságukat sértik meg azzal, ha egy nő meghívja őket bármire is. Ha Téged is ilyen kedvessel áldott meg a teremtő, és zavar ez a hozzáállás, apró cselekkel azért túljárhatsz a terhesen gáláns férfi eszén:

Vidd el őt színházba! A jegyeket úgyis előre megveszed, talán ha nem látja amint átadod a pénztárban a jegyekért a pénzt, fel sem merül benne, hogy bizony most ő fondorlatosan meg lett hívva. Vagy készíts neki otthon vacsorát! Az alapanyagokat úgyis Te veszed meg, és a vacsi végén a kedvesed valószínűleg nem kéri el a közérti számlát...

A férfiakhoz hasonlóan vannak olyan hölgyek - pláne ha saját keresettel rendelkeznek -, akik nem szeretik, ha "fizetésképtelennek" tekintik őket, hiszen nekik is megvan a saját anyagi önállóságuk. Sok múlik tehát az életkoron, és az anyagi helyzeten is. Ha például a leányzó még nem dolgozik, akkor érthető és talán el is várható, ha szinte mindig a fiú fizet, hiszen igen kevés zsebpénze lehet ilyen esetben egy lánynak. Más a helyzet, ha így vagy úgy, de a lánynak és a fiúnak is van saját keresete. Vegyük most ezt alapesetnek:

Sok pár a fele-fele módszerre esküszik, felesben fizetik az éttermet, a mozijegyet. Ez teljesen rendben van, de nekem valahogy mégis sokkal szimpatikusabb a nem ennyire matekos, indirektebb megoldás: egyszer a férfi, másszor pedig a nő fizet, vagy például moziban a férfi veszi a jegyeket, a nő pedig a rágcsálnivalót.

Egyrészt talán ilyen esetben ez volna a normális, másrészt az odafigyelés, a kedvesség nem pénzfüggő. Az öltözködés, a fodrász, a telefonszámla viszont igenis az, és ezek kivétel nélkül a férfiakat és a nőket is ugyanúgy terhelik, nem biztos, hogy jó mindig és minden helyzetben elvárni, hogy kizárólag a pasik állják a cehhet. Természetesen, ha a férfi klasszisokkal jobban keres, beleférhet akár az egyoldalú fizetés is.
Ha viszont egy férfinek nincs pénze, arra mindig figyeljen oda, hogy legalább a saját részét elő tudja valahonnan teremteni, vagy ha nem megy, olyan programot szervezzen (múzeum, kirándulás) amihez csak annyi pénz kell, amit ki tud fizetni.